[1668-1649] [1648-1629] [1628-1609] [1608-1589] [1588-1569] [1568-1549] [1548-1529] [1528-1509] [1508-1489] [1488-1469] [1468-1449] [1448-1429] [1428-1409] [1408-1389] [1388-1369] [1368-1349] [1348-1329] [1328-1309] [1308-1289] [1288-1269] [1268-1249] [1248-1229] [1228-1209] [1208-1189] [1188-1169] [1168-1149] [1148-1129] [1128-1109] [1108-1089] [1088-1069] [1068-1049] [1048-1029] [1028-1009] [1008-989] [988-969] [968-949] [948-929] [928-909] [908-889] [888-869] [868-849] [848-829] [828-809] [808-789] [788-769] [768-749] [748-729] [728-709] [Korábbi]
Nyelt egy nagyot, most már biztos volt benne, hogy nem ember. Rögtönözve a bácsi fejébe húzta a kosarat, ő pedig vissza felé rohant a kastély felé. ~ Hogy is kell alakot váltani? Meghalok! ~
|
Faustin Wymer:
*Elélépek,ezzel eltorlaszolva az útját. Félresöpröm a hajamat egy picit,hogy megcsillanjon a gesztenyebarna szemem. Gúnyosan elmosolyodok,aztán ezeket a szavakat mondom*
-Hát most tévedett!
*Már rég nem találkoztam ellenséggel,ezért most egy kicsit jól esett,hogy szórakozhattam ezzel a félénk lánnyal*
|
De-dehogy... - nevette el magát zavartan. - Miért félnék? Hiszen nem kell rögtön arra gondolni, hogy maga valamiféle gyilkos, esetleg valami más lény...Én igyekszem mindig a jó dolgokra gondolni...valami gombász, vagy valami vadakat ölő vadász.. - ment tovább. De igyekezett nem remegni, és amennyire csak tudja elnyomni a félelmét.
|
Faustin Wymer:
-Csak nem fél tőlem ?
*Szóltam utána. A rettegést messziről is lehet érezni,nekem pedig ehhez kitünő szaglásom van*
|
Még mindig bizonytalan volt a férfinél. Így félénken elmosolyodott. - Meg tudom magam védeni... Azért annyira nem vagyok gyenge... - kerülte ki, és lassan elindult. 1 Nyugi...ha elég messze értem, rohanás van...a vámpírok gyorsak... ~
|
Faustin Wymer:
-Elég veszélyes az erdő egy ilyen törékeny hölgynek...nagyon sok a vad errefele,jó lesz vigyázni...
*Ijesztettem meg a már eléggé ijedős Wantát. Közben vele forogtam,amikor távolodni próbált*
|
Wáá! - kiáltott fel, a hirtelen elé termett alaktól. A farkas szaga rögtön megcsapta az orrát, de mivel még elég tudatlan ilyen téren, nem tudta eldönteni, hogy ez csak egy sima ember, akire az erdő állatai szaga tapadt rá, vagy egy igazi vérfarkas. Így azt se tudta, hogy féljen, vagy morogjon. - Hát őőő... - kezdett bele, és lassan, úgy kezdte kikerülni, mint valami mérgezett dolgot. - ...csak sétálgatok...- mondta, de hol félelem, hol magabiztos volt a hangja. Fogalma se volt, hogy kéne reagálnia.
|
Faustin Wymer:
*Mikor megéreztem hogy felém jön a vámpírlány,megálltam. Sóhajtottam egyet,aztán elővettem a hátamra szegezett botomat. Párat koppintottam vele a kemény földön,megfordultam,és vártam. Nesztelenül elindultam az erdő fái között,majd kiléptem az egyik mögül,pont Wanta előtt. Mint mindig,a szememet eltakarta a hajam,csak az arcomat világította meg néha a zöldes fényben úszó gömb,ami a bot tetején ékeskedett. Arcomról semmilyen érzelmet nem lehetett kivenni*
-Mit akarsz ?
*Nyitottam beszédre a számat,ami egy picit ki volt száradva*
|
Kisebb zajokra lett figyelmes, és felkapta a fejét. - N-ne már...Pedig nagyon közel vagyok a kastélyhoz.. - remegte halkan, aztán kis idő elteltével megnyugodott, hogy a zaj megszűnt. Így folytatta a szeder szedegetését. - Hmm...beljebb vannak még más gyümik... De ott vannak azok a lények is...- gondolkodott hangosan. ~ Nyugi... most biztos mindenki a kastélya közelében van, hiszen háború volt...Nyugalom...nem kell félni... ~ - nyugtatgatta magát, aztán kicsit beljeb ment az erdőbe. ~ Megéri egy két alma az életem? ~ Úgy járkált az erdőben akárcsak Piroska a mesében. Magához szorítva a kosarat, csuklyát húzott a fejére.
|
Faustin Wymer:
*Az üres tepsit a kanállal együtt letettem a földre a kastély előtt,majd az erdő felé vettem az irányt,hogy egy kicsit jobban szemügyre vehessem a környéket. Idő közben egy bagoly odarepült hozzám,akitől megtudtam hogy hol van a húgom. Visszaküldtem,de ráparancsoltam hogy csak akkor jöjjön vissza,ha valami baj van. Túl messzire mentem,ezért egy kicsit eltévedtem. Egy másik kastélyt pillantottam meg a távolban. Gondolom az a vámpír kastély lehet. Tovább gyalogoltam,amikor hangokat hallottam az egyik irányból. A hang felé kaptam a fejemet. Ekkor láttam meg Wandát. Első ránézésre ártalmatlannak tűnik,de nem is akarom megtudni hogy milyen nagy az ereje. Egy ideig mozdulatlanul álltam,bámultam,majd lassan megfordultam,és határozott léptekkel elindultam egy csobogó hang irányába*
|
Felöltözik, és kicsit kimegy. Kosár a kezében, az erdőbe tart. Kezd kiürülni a gyümölcs a raktárban, ezért úgy dönt szed egy kis szedret. De azért ügyel arra is, hogy ne menjen túl messze a vámpírkastélytól.
|
Faustin Wymer:
*Belépek,és elintézem a dolgokat. Kikérem a szobám kulcsát,berendezem egy picit,aztán kulcsra zárom,majd lemegyek a konyhába. Már egy hete alig ettem valamit,ezért amikor megláttam ahogyan a cselédek fölsorakoztak várván hogy milyen parancsot adok ki nekik,akaratlanul is elmosolyogtam. A parancs az durva szó lenne,én inkább szépen megkértem őket,hogy mit készítsenek el. Izgatottan ültem az ebédlőben,már vagy fél órája,és próbáltam elnyomni a hangos gyomorkorgásomat folytott köhögéssel. Amikor végre kihozták az ételeket,hirtelen összefutott a nyál a számban. Hirtelen nem tudtam melyikkel kezdjem,de végül döntöttem,és elkezdtem kanalazgatni a palóc levest. Ahogyan szétmálott a számban a bárányhús,a krumpli,és a zöldbab,amit aztán követett a forró lé,az leírhatatlan érzés volt. Minden egyes falatot ki akartam élvezni,ám ez nem nagyon ment. Akármennyire is próbáltam visszafogni magam,kétpofára faltam az összes ételt ami elöttem volt. Félretoltam az üres tányért amiben a leves volt,magamhoz húztam a Spaghetti alla catania-t,amit szintén hamar befaltam. Ezt követte egy vaslapon sült pulyka sajtmártásos burgonyagombóccal,két jó nagy adag steak csípős mártással,és balzsamos mézes kacsasalátával,aztán egy egyszerű desszert,túrógombóc. Mindet egytől-egyig befaltam,amit lekisértem egy kis sörrel és vízzel,majd egy egészségeset böfögtem,persze csukott szájjal. Megfogtam az utolsó ételt ami még az asztalon volt,megköszöntem a remek vacsorát,majd egy krumplitortát kanalazgatva kimentem a szabadba*
|
Yvette Wymer
*Végre megszabadultam tőle, örömmel töltött el, amikor a csapódást hallva láttam lecsúszni a toronyról.Mire feleszmélt, én már kilométerekre voltam tőle.Jól esett végre egyedül lenni.Útnak is indultam, kerestem valami nyugodt helyet.Találtam is egy barlangot, amelyben volt egy melegvizű forrás.El is merültem benne azonnal.Végre nem figyel senki..már napok óta nem is mertem a víz közelébe menni Faustin miatt.*
|
Faustin Wymer:
*Nagyon elmélyültem a gondolataimban,ezért nem tudtam észrevenni időben az elöttem lévő kihalt templom tornyát,ami már a faluban volt. Hangos puffanással nekicsapódok,elkezdek lefele csúszni a torony oldalán. Pont a rozoga épület előtt értem földet,hanyatt feküdve. Visszaváltoztam,majd fejemet rázva fölkeltem,és leporoltam magamról a koszt,ami a földet éréskor keletkezett ruhámon. A botomat a hátamon lévő csattra erősítem,és elindulok hogy útba igazítást kérjek. Egy kocsistól megtudom hogy a faluba vagyok,és pár ezüstért elvisz engem a vérfarkas kastélyba. Kifizetem a rokonszenves kocsisnak az ezüstöt,aztán föltérképezem kívülről a házat. Eléggé elhagyatottnak tünik,viszont az orromat nem egy ismeretlen szag csapja meg,ami azt jelenti,hogy nem vagyok egyedül*
|
Yvette Wymer
*Utána dobtam egy követ*
-Remélem megtalál valami homokos sas és megkerget..>,.,< *Mondtam, majd tovább mentem*
-Megkeseríti az életem, és csodálkozik, hogy egyszer fel fogom akasztani őt egy fára..*Susmogtam mérgesen.Amiket mondtam, valójában nekem is fájtak, hiszen ő nem bántott engem soha, mégis éreztem valami ellenszenvet az irányában..*
|
Faustin Wymer:
*Megvárom míg befejezi a mondandóját,miközben magamban számolok*
~Tíz...kilenc...nyolc...hét...hat...öt...négy...három..kettő...egy...~
*Túlságosan kiszámítható az ilyen kiborulások terén,általában 1-5 perc között szokta abbahagyni. Ez 3 perc volt. Megvárom míg előremegy látótávolságon kívülre,majd oldalra nézek az egyik bokorra,aki mögött valaki bújkálhat. Lassan visszafordítom a fejemet,és átváltozok repülő formába. Lassan fölemelkedek,és kikerülök a sűrű növényzetű,egyben kihalt erdőből,és magasan szállva repülök a feketés égen. Nem tudom hogy ki lehetett az a bokorba,de most amúgy sem volt kedvem sem harcolni,sem pedig bájcsevegni. Fölülről meglátok egy apró pontot,ami csak Yvette lehet. Lelassítok,lemaradozok az égen is egy picit,hátha itt is észrevesz. Néha csapok egyet-kettőt a szárnyammal,de e nélkül is fönt tudok maradni a levegőben*
|
Vandheer Lorde
*Az erdőben sétál.Megérez pár másik lényt,a bokrok rejtekéből figyeli őket.*
|
Yvette Wymer
-Hogy szemmel tarts ? Minek ? Nélküled is megvagyok, hidd el meg tudom védeni magam, ha 120 éven át ment akkor most is fog.. *Mondtam szemrehányóan, felidézve a múltunkat.*
-És ő mit akar ? Mindjárt meghalok és csak most jutok eszébe.. ch *Mentem tovább mérgesen*
|
Faustin Wymer:
*Szótlanul követtem a húgomat,hagyván neki egy kis teret,de úgy látszik nem tudtam eléggé lemaradni tőle hogy szokja a gondolatot,követni fogom*
-Apánk küldött érted,hogy szemmel tartsalak.
*Világosítottam fel. Amit sértésnek szánt,egyszerűen lepergettek rólam. Arcomat a csuklya takarta el,csak néha világította meg a zöldes fényben úszó botomon lévő gömb,a hajamat,amint eltakarja gesztenyebarna szempáromat. Mikor megfordult Yvette,én is megálltam,és megvártam míg reagál. Látótávolságon kívülre kell majd kerülnöm,ha újra elindul,hisz nem éppen dobja fel a jelenlétem*
|
Yvette Wymer
*Már egy ideje az erdőben sétálgattam.Eleinte még elviseltem, de ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább zavart a jelenléte..* ~Igen, ez alatt a bátyámra gondolok, aki már hetek óta a nyomomban kujtorog, követ, és ez halálra idegesít.Órákkal utána ez már meg is látszott rajtam.Azt hiszi, nem tudom, hogy követ ?? Letépem a szerszámát utána a szájába helyezem és jót fogok azon röhögni, ahogy órákig próbálja visszanöveszteni..~ *Felmordultam, majd idegesen megfordultam, és felkiáltottam.Tőlem zengett az erdő, a madarak elszálltak, az alvó élőlények kitértek a hitükből az ultrahangomtól*
-MUSZÁJ KÖVETNED ??!! Tűnj el, nem vagyok kíváncsi rád, menj gyógyítgasd anyuék ujján a pókcsípések hadát ! Azt érdemlik, sok sok kis pókcsípést, idegesítő kis pókcsipéseket, vörös pöttyöket..!!
|
[1668-1649] [1648-1629] [1628-1609] [1608-1589] [1588-1569] [1568-1549] [1548-1529] [1528-1509] [1508-1489] [1488-1469] [1468-1449] [1448-1429] [1428-1409] [1408-1389] [1388-1369] [1368-1349] [1348-1329] [1328-1309] [1308-1289] [1288-1269] [1268-1249] [1248-1229] [1228-1209] [1208-1189] [1188-1169] [1168-1149] [1148-1129] [1128-1109] [1108-1089] [1088-1069] [1068-1049] [1048-1029] [1028-1009] [1008-989] [988-969] [968-949] [948-929] [928-909] [908-889] [888-869] [868-849] [848-829] [828-809] [808-789] [788-769] [768-749] [748-729] [728-709] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés